Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az egyedüllét szépsége

2016.08.08

 

13692638_613097512176716_3854289775018073852_n.jpgElgondolkodtál e már rajta Kedves Olvasó, hogy miért van annyi ember, aki nem szereti a vasárnapokat, vagy az egyedül töltött órákat? Miért félnek annyira az emberek az egyedülléttől? Sőt, nem csak félnek, rettegnek!

Te hogy érzed magad, mikor szabadnapod van vagy nem érnek rá a barátaid és arra kényszerülsz, hogy egyedül legyél Magaddal?

Tudsz nemet mondani a meghívásokra, a programjaidra? Tudsz magadban eltölteni akárcsak egy napot is? Tudsz társ nélkül élni hónapokig, vagy akár évekig? Próbáltad már? Hogy érezted Magad?

Megdöbbentő számomra hogy az egyedülléttől való rettegésük elkerülése érdekében mi mindenre nem képesek az emberek!

Legtöbben nem szeretünk társ nélkül élni, ez az igazság. És hogy ez miért van így? Mert mindannyiunkban ott él egy fájdalom. Amit el akarunk nyomni úgy, hogy pótoljuk egy másik emberrel. Hisz legtöbbünk megsérült gyermekkorában valamilyen formában! Ebben egészen biztos vagyok!

És nem merünk szembe nézni ezzel a fájdalommal, inkább eltereljük a figyelmünket Róla!

Jön egy munkalehetőség, jön egy új kapcsolat, valami mindig biztosítja a „túlélésünket”.

Valami hiányérzet mindig ott van, a munkádban, a társas kapcsolataidban, a párkapcsolatodban. Érzed, hogy valami nem teljes, nem egész! Valami hiányzik!

De nincs erőd, hogy szembenézz vele, meg amúgy is kinek van ideje ezzel foglalkozni?

Minden létező módon eltereljük a figyelmünket a bennünk élő fájdalomról.

Munkamániások, kapcsolatfüggők, alkoholisták, drogosok, kényszeres dolgok (sport, takarítás, vásárlás)… és még sorolhatnám. Valami tevékenység úgyis mindig akad!

Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb ember nem hajlandó dolgozni Magán! Nem hajlandó szembe nézni ezzel a belső fájdalommal, és meggyógyítani Magát!

De miért nem? Mert az egy nagyon kemény, fáradságos, szenvedésekkel teli, hosszadalmas út! Felnőni!

Felnőni a feladathoz, hogy ideális társsá, ideális szülővé „neveld fel” Magad! Hogy meggyógyítsd Magad!

Kedves Olvasó! Magadra ismertél valamiben a fent említett figyelemelterelő tevékenységek közül? Akkor kérlek, gondolkozz el rajta, Te „mit teszel azért”, hogy NE kelljen szembenézned Magaddal? Vajon hogy éreznéd Magadat, ha nem lennének elérhetőek ezek a figyelemelterelő tevékenységek? Próbáld ki bátran!

Életünk során egy csomó kompromisszumra hajlandóak vagyunk, csak hogy elkerüljük a tükörbe nézést. Inkább elviseljük a párunk idegesítő tulajdonságait, beérjük egy „éppenséggel élhető” kapcsolattal és elhitetjük magunkkal, hogy jobbat úgysem találnánk, kemény alkukat kötünk párkapcsolatunkban, számunkra méltatlan, talán megalázó viselkedést is eltűrünk, és még sorolhatnám, mi mindenre vagyunk képesek csak azért, hogy nehogy egyedül maradjunk, társ nélkül.

Miért törvényszerű, hogy hiányérzettel, boldogtalanságban éljük le az életünket? Miért csak beérjük egy elviselhető kapcsolattal? És miért elégszünk meg vele, hogy Velünk is csak beéri valaki?

Mert félünk! Félünk szembe nézni a fájdalommal! Félünk, mit látnánk, ha elkezdenénk dolgozni a személyiségünkön!

Tudtátok e, hogy az ember életében csak két félelem létezik, amivel együtt született? A többit tanulás útján szerzi. Ez a két félelem: a támadástól és a fájdalomtól való félelmünk.

Annyira félünk a fájdalomtól (a lelki fájdalomtól is), hogy menekülünk. Mindent megteszünk, csak ne fájjon. Ugye, ismerős?

Én vállaltam a fájdalom útját, persze először én sem önszántamból. Ki az az őrült, aki tudatosan a fájdalmat választja?

De mikor éreztem, hogy ez a javamat szolgálja, később már tudatosan vállaltam. Vállaltam az egyedüllétet, hogy megismerjem Magam, hogy szembenézzek Magammal, hogy megtanuljam megszeretni Magam, hogy tiszta képet kapjak róla, hogy mik a vágyaim, milyen párkapcsolatot szeretnék, milyen munkahelyet.

Csak arra tudlak biztatni Kedves Olvasó, hogy próbáld ki Te is az egyedüllét „keserű” pillanatait, periódusait, és rájössz, hogy valójában minden mulandó, ami körülötted van! A barátságok, a szerelem, a munkahely, és még sorolhatnám. Az egyetlen és megingathatatlanul biztos pont TE MAGAD vagy! Csak ott teremtheted meg a boldogságot, mert amíg külső körülményektől, emberektől, kapcsolatoktól teszed függővé a boldogságodat, addig csak egy bábu vagy, akit ide-oda rángatnak! Valóban ezt akarod?

(Gelei Anett )

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.