Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az idő...

2016.05.20

12987165_1128089763923899_2856297277286706457_n.jpg

 

Kitaláltuk magunknak az Időt… így mindennek lett kezdete, s általa végének, befejezésének is lennie kell… mindent idővel és időben mérünk. És sietünk, elsietünk… messzire megelőzzük lelkünket, közben tiprunk, eltiprunk sok mindent, amiket nem kellene... mert itt van nekünk az idő, amely mindent megmagyaráz, amivel mindent meg tudunk magyarázni... az érzelmek időtlenségét már régen nem ismerjük, osztályozzuk őket, volt, van, nincs elmúlott, majd egyszer talán, majd egyszer biztosan lesz… az idő rekeszeibe kerül minden.
Fogantatásunktól, születésünkig, ott benn az anyaméhben talán még nincs ilyen, hogy idő.
A magzat él, kezdet és vég nélkül, mert jön valahonnan és tart valahová. Csak mi emberek számolgatjuk: ennyi hónapos, annyi hetes, mikor kellene jönnie…
A születéssel veszi kezdetét az evilági lét, elindul, meglódul az idő kereke, melynek a végén eltávozunk innen… de nincs halál… mert van, aminek nem szakadhat vége…
Van, amit tudomásul vesz az ember s el is fogad… csak arra képtelen, hogy elhiggye… mert egészen mást üzennek az érzései…

Nietzsche szerint, "amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik.”

Hamvas Béla

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.