Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emlékezünk...

2014.11.01

72676.jpg     

 

    Egy gyertyaláng megidéz egy lelket.
    Egy láng, mely felidéz egy emléket…
    Nincs hangja, nem énekel, nem zenél.
    De az emlék jó a lélekhez, szavak nélkül is beszél…

 

     

 

 

 Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

 

Halottaknak napján gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit, mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit véli megtalálni.
Közben annyin élnek magányosan, távol,
kire nem jut idő, kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak a szívünkben élnek,
A hétköznapokba bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja apró mécsesünket.

Aki elment, jól van, csak egy más világon,
s nem tud örvendezni levágott virágon.
Földdé porladt testet látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél, ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos, kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna, ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod - tudod - attól félek.
Megbékélni kéne, s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz, mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre, majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja, s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni, s elbúcsúzni tőle…

 

183839_243657605760293_315055682_n.jpg